Bűvös virág....

A kovászos kenyér valóban meghálálja a gondoskodást és a szeretetet. Meg az odafigyelést. A tegnapi nap során három kenyeret sütöttem: kettőt ajándékba, egyet magunknak. Közben dolgoztam, ügyeket intéztem, beteg gyereket ápoltam és ahogy telt az idő, egyre jobban szétesett a figyelmem.

A kovász csodásnak ígérkezett. szépen feljött, gyönyörű bubis lett, nagyon vártam az újabb sütést.

img_20200114_180259_2.jpg

Az első kenyér egy félkilós cipócska lett, ami vaslábasban sült ki, és azt kell mondjam, meg vagyok vele elégedve. Bár a bélzetét csak fotóról láttam, de jónak tűnik. A második egy vekni lett, nagyjából 800 gr-os, azt nem vágtam be eléggé, de azért szép lett, szépen nyílt. Alkalmam volt még itthon megvágni, hiszen a vendégem számára készült, aki alig várta, hogy megkóstolhassa: átsült, de én kissé alulkeltnek tituláltam. De a vendég örült, és nagyon boldog volt.

img_20200115_130903.jpg

A harmadik kenyér, a miénk nagyjából 1kg-os lett, a bevágás nem volt elég mély, és nem figyeltem oda a kezdő hőmérsékletre sem a sütésnél. Valószínűleg elég gőzt sem kapott. Nem figyeltem oda. „Nem szerettem eléggé”, mert mással voltam elfoglalva. Mint a Bűvös virág című Süsü epizódban, mikor meglátja Süsü a megtépett, elhervadt bűvös virágot: „Nem vigyáztam rád, és nem szerettelek…

img_20200116_093427.jpg

Valahogy így éreztem magam én is. Ha jobban figyeltem volna, ha úgy csinálom, ahogy szoktam, ha hallgatok a tésztára, hogy neki még kelni kell (láttam, éreztem rajta, csak sietni akartam), akkor tökéletesen sikerült volna. De mikor felvágtuk a kis csúnyácskát (alul kirepedt és kifolyt a közepe, ilyet még nem is láttam), az ízével vigasztalt, mert csoda finom lett, még ha kissé tömör is. Mint a Bűvös virágban, mikor Süsü elmondja a varázsversikét és a virág újra virágzik és megtörténik a csoda:

susu-ep7_2.png

Az én anyakovászom is a hűtőben csücsül és várja az újabb csodát. Én is nagyon. Megtanultam, tényleg nem lehet siettetni, nem lehet kapkodni: a tészta tudja, mutatja, elmeséli, mikor jöhet a következő lépés. Igaziból csak annyi a dolgom, hogy meghallgatom, meghallom és hallgatok rá. Szívvel, odafigyeléssel, gondoskodással.